Interjú Czeslaw Michalewskivel

Czeslaw Michalewski filozófiát tanít a Sèvresi Nemzetközi Gimnáziumban (Lycée de Sèvres) Franciaországban. Történelem és irodalom tanárokkal együtt filozófia klubot vezet, amelyben párbeszédet kíván kezdeményezni diákok között számos különböző témában. Az elmúlt évben egy európai projektbe kezdett, melyben Európa, a kultúra és az oktatás különböző fogalmait vitatják meg az új európai uniós tagállamokból való projektpartnerekkel.

Mi az Európa, Nevelés és Iskola című projekt a célja?

Az Európa, Nevelés és Iskola című projekttel kollégáim és jómagam a kultúra, Európa és az iskola kérdéseiről való osztálytermeken belüli és kívüli párbeszéd elősegítését tűztük ki célul. Mivel 2004 az EU kibővülésének, valamint a francia oktatási rendszerről folytatott széleskörű vita elindulásának éve volt, úgy döntöttünk, hogy az ezen témákkal kapcsolatos elképzeléseinket gazdagítjuk azáltal, hogy új tagországok középiskoláival működünk együtt. Franciául beszélő partnerekkel tartjuk a kapcsolatot Litvániában, Magyarországon, Lengyelországban, Csehországban és Szlovákiában.

Velük együttműködve videókonferenciákat rendezünk, amelyeken neves előadók különböző országokból érkező kérdésekre válaszolnak. Március 17-én egy híres francia filozófus és politikatudományi szakértő, Alexandre Adler úr tart majd előadást diákjainknak „Az európai lelkiismeret születése” címmel. A konferencia alatt egy online beszélgetés lesz elérhető a közönség számára is.

A projekt teljes leírása már most elérhető angol, francia, német és litván nyelven a következő címen: http://www.coin-philo.net/projet-eee.php

Hogyan készítik elő a konferenciát? Milyen tevékenységeket végeznek az év során?

A konferenciát idén a diákok közötti heti eszmecserék útján készítjük elő, ahol kulturális és az oktatási rendszereket érintő kérdéseket beszélnek meg. Bárki hozzáférhet a fórumhoz és a chathez, ha ide kattint.

Mindezeken felül a Pedagógiai Segédanyagok Központja (CRDP) felügyeli majd az egyes országok oktatási rendszerét bemutató 13 perces dokumentumfilm forgatását, feltéve ha 2005 őszén megkapjuk az ehhez szükséges forrásokat.

A kulturális, politikai és művészeti élet személyiségeivel készített riportokon felül a dokumentumfilm három fő, az iskolák szerepét érintő kérdésre koncentrál majd:

• Az iskolának inkább a kultúrához való hozzáférést, a polgárok nevelését, vagy a munkára képzést kell támogatnia?
• El tudják-e kerülni az iskolák a helyi jellegzetességekbe, illetve a kis közösségekbe való bezárkózást?
• Hozzájárulhat-e az iskola Európa kulturális egyesüléséhez?

A későbbiek során arra bíztatjuk a diákokat, hogy készítsék el a saját produkcióikat, amelyek a csoportokban kiválasztott témákkal kapcsolatos véleményüket tükrözik.

Ezen dokumentumfilmek elősegíthetik a különböző európai iskolai rendszerek jellegzetességeinek jobb megértését. A filmek a CRDP csapatának technikai támogatásával az éves videókonferencia megnyitóján lesznek levetítve. Ezenkívül elérhetőek lesznek internetes közvetítésen keresztül is. A partnerországokban található francia kulturális központok is segítenek majd a terjesztésükben.

Hogyan sikerült elnyerni a francia kulturális intézetek és külképviseletek támogatását a projekthez?

Először is felvettem a kapcsolatot a szóban forgó országok nagykövetségeivel Párizsban, ahol a kulturális attasékat felkértem, hogy állítsák össze az országukban található kétnyelvű frankofón középiskolák listáját. A kérésnek kedvező volt a fogadtatása majdnem mindegyikük részéről. A tulajdonképpeni partnereim megtalálásához a francia együttműködési és kulturális fejlesztési hivatalok segítségét kértem, mivel úgy gondoltam, hogy egy ilyen jellegű projektnek az előrelépés érdekében minden fajta erőforrást hasznosítania kell és egy egyén lehetőségein túlmutató valódi kulturális dinamizmus kell, hogy a projektet előrevigye. Miután Pascal Cotentin úr, a versailles-i CRDP igazgatója nagyon hatékonyan támogatta ezirányú lépéseimet, nem haboztam a projekt felállításához szükséges minden eszközt a lehető leggyorsabban felhasználni: levelezést, telefonos megbeszéléseket, nem hivatalos találkozókat konferenciákon vagy az Európai Unió bővülésének idején Párizsban rendezett kulturális eseményeken.

Ebből a szempontból az eTwinning program kiváló alkalmat kínál partnerségi körünk kiszélesítésére és megerősítésére. Azzal magyarázom a velem kapcsolatban álló felek támogatását, hogy a projektünk a kultúra kérdésével és a jövő Európájában betöltött szerepével foglalkozik, és reményeim szerint a kultúra mindig is összehozza az embereket és ösztönzi majd a hosszú távú érdeklődést.

Mivel gazdagítja diákjait a projekt?

Sokat tanultam jelenlegi, illetve régi diákjaimtól, akik mindig késznek mutatkoztak arra, hogy segítsenek a projekt kidolgozásában. Számítógépes ismereteik nélkül a honlapunk (http://www.coin-philo.net) valószínűleg soha nem készült volna el. Kitartásuk nélkül lehet, hogy soha nem vállaltuk volna szabad hozzáférésű fórum nyitásának kockázatát és a megjelenő hozzászólások minőségét felügyelő önkéntes csapat munkáját. Érzésem szerint a nyelvi korrekció, a javaslatok minősége, valamint a kialakult bizalmi légkör mind egy olyan környezet kialakulásának irányba mutat, amely oktatási szempontból kedvező, és segíti a felelősségérzet kialakulását. A projekt a részt vevő diákok számára egy gondolkodási folyamatot társított az új technológiák nyújtotta erőforrások ismeretével: megmutatta, hogy az internet szolgálhatja az oktatás és a kultúra érdekeit.

A projektnek még két másik hasznát tudnám felidézni, amelyekből nemcsak a diákok részesedtek, hanem az egész oktatási közösségre jótékony hatással voltak. Először is kiderült, hogy egy párbeszéd internetes közvetítése, még ha csak részben is volt sikeres, számtalan egymást kiegészítő adottság összetartásán túl generációkon túlmutató szinergiákat is megkövetel.

A második hatás, amire számítani lehet és amely talán még fontosabb, hogy a diákok, oktatók és egyéb érdekelt személyek körében közös, a lehető legszélesebb körű érdeklődést kelti a minket gazdagító kulturális sokszínűség és a megszokott látásmódunkat megváltoztató, valamint a mások és a másság felé nyitó nyelvi sokszínűség iránt. Érzékelni lehet, hogy ezek nem akadályokat jelentenek a kommunikáció és a társulás útjában, hanem éppen ellenkezőleg motivációs erőt, sőt meghívást arra, hogy tanuljunk róla és szívünkbe zárjuk. Nos, ez már a kultúra alapvető egyesítő erejének a megértését jelenti.

Ha Európát nemcsak egyszerű gazdasági térként vagy egy némiképp törékeny politikai közmegegyezésként tekintjük, hanem inkább úgy, mint egy olyan emberi ideál talán tökéletlen megtestesítőjét, melyet kortársaink megoszthatnak egymással és amely valós identitással ruházza fel magát Európát, akkor ez abban a mértékben rejlik, amelyben együtt próbáljuk meg a kultúra egy bizonyos eszményét támogatni annak oktatási és tudományos premisszáival.

Kétségtelen, hogy korai lenne még pontosan felmérni a projekt eredményeit. Inkább szerényen meg kell elégednünk azzal a közeljövőben, hogy megtanuljuk integrált és ésszerű módon felhasználni további oktatásra az ITC-t az információs és kommunikációs technológiák tömeges hasznosításával.

Milyen tanácsokkal szolgálna azon oktatóknak, akik hasonló projektbe szeretnének kezdeni?

Ez a projekt kettős megközelítést alkalmaz: a gondolkodás és a párbeszéd szellemének támogatását, továbbá a projekt működéséhez szükséges digitális technológiák fokozatos elsajátítását. Hogy gondolkodjunk és megtanuljuk az eszközöket megítélni, hogy összehasonlíthassuk őket, hogy megismerjük a személyt, akivel párbeszédbe kezdünk és megtanuljuk, hogy megvan annak az esélye, hogy különbségekkel találkozunk.

Sok az elvégzendő munka a kulturális felfedezés területén és ehhez nyitottság, türelem, valamint bátorság is kell. Itt nem annyira a különbségek kérdéséről van szó, hanem annak kereséséről, hogy mi kötheti össze az emberi közösségeket.

Ahhoz, hogy az új technológiákat fokozatosan birtokba vegyük, azonnal el kell fogadnunk az azokkal való kísérletezést és meg kell kockáztatnunk a diákjainkban néha fellelhető nagyobb technikai ismeretekre való támaszkodást, bár a technológiák használata majdnem szakmai szintű képzettséget követel. Projektünk pedagógiai vetülete soha nem született volna meg az Akadémia digitális képszerkesztési produkciós csapatának és különösképpen a versailles-i Pedagógiai Segédanyagok Regionális Központja munkatársának, Jean-Luc Gaffard úrnak a támogatása és hozzáértése nélkül.

Projektünk frankofón, de a francia nyelv miatt nem zárunk ki másokat. Ha a szükség úgy hozná, biztosíthatjuk, hogy az adottságok helyi változatossága és a sèvres-i középiskolánk nemzetközi szakjainak nyelvi gazdagsága a partnerségeink szolgálatába álljanak, mivel középiskolánkat érdekli a kultúra, s annak a jelenleg kialakuló Európában betöltött szerepe távolsági együttműködéseken keresztül.

	Webszerkesztő:	Myriam Cornillet

	Megjelent :	11/02/2005

	Utolsó módosítás :	17/11/2006

	Más nyelvek :	bg | cz | da | de | el | en | es | et | fi | fr | hu | it | lt | lv | mt | nl | no | pl | pt | sk | sl | sv